Moonlight Meido-s rendezvény...

Hát hol is kezdjem, összességében jó volt és rám is fért, már nagyon rég nem voltam semmilyen forumtalin, szóval már hiányzott, jó volt újra látni a sok ismerős arcot és új arcokkal is összefutottam végre, pl. Rondarral és Dancsával, de sok más ember is volt még ott.

Azért nem volt éppen zökkenőmentes a nap, főképp mert sikerült reggel elaludnom és a betervezet 12 óra helyett fél 2-re értem a West End elé, szóval a rondar nem várt volna meg, akkor fújhattam a volna az egészet, mert fogalmam se volt, hogy hogyan kell onnan a Moonlight Meidohoz menni. Ettől eltekintve egész jó volt a dolog, sok emberrel beszélgettem és magamhoz képest meglepően aktív voltam, de ez nem zavart, főképp mert általában eléggé feszélyezve érzem magam nagy társaságban, de ebből most nem éreztem semmit és még vadidegenekkel is könnyedén szót értettem, ami engem is meglepett. Úgylátszik az NKW-s talik mellékhatása az, hogy az ember ha akar ha nem előbb utóbb megszabadul az antiszocságtól. xDD

Ami a rendezvény első felét illeti, arról nagyjából lekéstem, de  így sem volt rossz. A vetőtőteremben voltunk, ahol ilyen kis asztalok voltak meg ilyen igencsak kényelmetlen zsákszerű ülőalkalmatosságok, amikre egynél többen kész életveszély volt leülni, de azért csak összehoztuk valahogy. :D
A teák viszont érdekesek voltak, Hieinek sikerült valami olyan tát rendelnie, aminek olyan szaga volt, mintha belefőztek volna egy halat, de ízre egész jó volt, legalábbis nekem ízlett, úgyhogy végül az egész teáját én ittam meg Aemyvel. aztán rendeltem magamnak egy almás fahéjas teát, ami viszont nagyon finom volt.

Háromnegyed 4 körül átmentünk egy másik helyiségbe, mert szabaddá kellett tenni a vetítő termet a nyílt rendezvényre érkezők számára, ami végül nagyon jó ötletnek bizonyult, mert annyi ember gyült össze, hogy az egész terem majdhogy nem talajtól plafonig tele volt emberekkel, úgyhogy kb 2-3 órán keresztül lehetetlen volt bejutni, szóval nem is próbálkoztunk vele, a csapattagok közül is csak azok mentek be, akiknek nagyon muszáj volt,
Aztán 7 és 8- között elkezdtek elpárologni az emberek és 8-kor én is leléptem Cart-ékkal.

u.i.: Állítom, hogy a Moonlight Meidonak fennállása óta nem volt még ekkora forgalma és bevétele egy nap alatt, mint most, úgyhogy kezet csókolhatnak az NKWT-nek. xDD

Licia Troisi - ÉGVILÁG - Gyilkosok Szektája

"Egy lány, egy sors, egy átok."

Ez az idézet a szlogenje ennek a regénynek, amely kétség kívül az eddigi legzordabb és legdarkosabb hangulatú Fantasy, amit eddig olvastam/olvasok(még nem értem a végére, de gondoltam mindenképpen megéri egy bejegyzést szentelni neki.)

Az írójáról annyit érdemes tudni, hogy 1980-ban született Rómában, Asztrofizikából diplomázott és Csillagászatból doktorált, szóval voltaképpen értelmiségi hölgy és ez bizony tetten érhető a regényében is, de ennek ellenére mikor el kezdtem olvasni a könyvet, elég vegyes érzelmeim voltak, igazából nem tetszett, mert túlságosan is komor hangulata van, viszont miután jobban belemerültem rájöttem, hogy ez egy nagyon jó regény és végre egyszer egy nagyon rendhagyó és emberi karakter a főszereplője, akit egyszerű célok motiválnak, amik nem feltétlenül magasztosak és nem feltétlenül jók...

Semmilyen poént nem akarok lelőni annak, aki netán olvassa vagy tervezi olvasni, úgyhogy csak felületesen megyek bele a sztoriba. A dolog a következőképpen néz ki: Adott egy főszereplő, aki nem más, mint egy Dubhe nevű 16 éves lány, akiről annyit kell tudni, hogy kezdetben voltaképpen egy tolvaj vagyis inkább erre használja a tudományát (ami nem más, mint a "Gyilkolás Művészete" ahogy a könyvben nevezik) és különféle megbízók számára lop el tárgyakat, iratokat bárhonnan és bárkitől, hogy némi pénzhez jusson. Aztán egyszer csak egy olyan megbízás hullik az ölébe, ami rengeteg pénzt fizetne és egyáltalán nem ígérkezik nehéznek, csakhogy valaki megtámadja őt még az előtt, hogy elindulhatna elvégezni a feladatát.
A támadót könnyedén megöli, de csak azután, hogy egy olyan átok kerül a testébe, ami később erőszakossá és vérszomjassá teszi, persze erről ekkor még mit sem sejt és gyanútlanul elindul, hogy teljesítse a megbízást, ami teljesen simán is ment volna, hogy ha nem épp a célegyenesben fogja el a rosszullét, aminek az lesz a következménye, hogy rajtakapják és kis híján el is fogják, de végül sikerül elmenekülnie.
Nem sokkal később elvállal még egy  megbízást, ami az átok miatt végül vérfürdővé válik, amiben Dubhe is súlyosan megsérül és később megtudja azt is, hogy miféle átokkal áll szemben és hogy milyen borzalmas dolgokat kell megtennie azért, hogy megszabadulhasson tőle, de nem árulok el többet, aki kíváncsi olvassa el, nem fogja megbánni, én se bántam meg. :D

A könyv cselekménye nagyjából két fő szálon fut, az egyik a jelen eseményeit követi, a másik pedig a a főszereplő múltjára koncentrál és bemutatja, hogy lett Dubhe az aki. Általában felváltva ugrál a sztori a múlt és a jelen között, úgyhogy érdemes figyelemmel kísérni a fejezet címeket és alcímeket, mert az ember könnyen elveszítheti a fonalat. Ezen kívül pedig megfigyelhető még egy érdekesség. A múlt eseményeit az író jelen időben meséli el, míg a jelen eseményeit mindig múlt időben, ami egyfajta érdekes ellentmondás a sztori felépítését tekintve, de mindenképp hasznos. 

Egyébként ez egy folytatásos regény, aminek eddig csak az első része jelent meg kis hazánkban, de remélhetőleg a többi is meg fog előbb vagy utóbb. :)

Nah egyenlőre ennyi, majd még bővítem ezt a bejegyzést ha végre kiolvastam a könyvet...