Hello mindenkinek, tudom nem írok túl gyakran, pedig rá kéne már szoknom, de hát mostanság nagyon lusta vagyok hozzá, pedig nem csak ide kéne bejegyzést írnom. xDD
A fent nevezett tali, nagyon jó volt és hozzá kell tennem, hogy hosszú idő óta először mozdultam ki itthonról egy ilyen nagyobb volumenű eltávra, de már muszály volt, mert lassan kezdtem megkattanni az itthon üléstől, szóval képzelhetitek mennyire vártam. :)
5.-én Csütörtökön indultunk a keletiből, a főbejáratnál találkoztam Nikivel(Nikkie) és meg kellett állapítanom, hogy még sokkal csinosabb mint a képeken *.* (ezért megöl ha olvassa, de nem érdekel), ezután köszönés, jegyvásárlás és go a vonathoz...
Az utazás elég unalmas volt és nem sokat tudtunk beszélni, ami nekem kicsit kellemetlen is volt, mivel ki nem állhatom, a kínos csendeket és persze reflexből a saját hibámnak tudom be őket mindig, ami néha igaz is. xDD
Bár annyira azért nem volt most gáz, mert betudtam annak, hogy mellettünk megállás nélkül dumált 3 srác(abból ítélve, amiről beszéltek valószínűleg a Pécsi conra mentek xDD), összesen kb 3 óra utazás után érkeztünk meg a kaposvári állomásra, ahol Rita(Ritli) már várt minket, ezután egy rövid séta következett a szállásunkig, ahol lecuccoltunk és elmentünk a Tuskóba (Tesco) kaját meg valami innivalót venni, a nap többi részében is jól elvoltunk a csajokkal, sokat dumáltunk, elmentünk sétálni, meg ilyesmi...hát igen, két jó csajjal az ember nem unatkozik (nem félreérteni, élénk fantáziák xDD)
Péntek reggel Hiei telefonhívására ébredtünk, az a beteg állat hajnalok hajnalán, hívott, hogy korán ér oda és valaki menjen ki elé xDD, ez az áldozat kizárásos alapon végül Rita volt. xDD(aki szerintem így utólag egyáltalán nem bánta meg a dolgot szerintem... :D), aztán úgy egy órával később megérkezett a nagy Hiei D. Legend, aki el is kezdte oldani a feszültséget, amit Niki gerjesztett maga körül(imádom egyébként, de aznap rettenetesen görcsölős és ideges volt, pedig ha tudta volna kik miatt idegeskedik, akkor már jó előre készítette volna a rekeszizmát a 2 napos megállás nélküli röhögésre. xDD).
Úgy dél körül megértekezett Seva, Goku és Saei, majd hatásos késéssel Tapi busza is befutott, csodálkoztam is rajta, hogy 8 óra utazás után még emberi formában szállt le a buszról. :D
Miután mindenki körbecsókolgatott mindenkit (és Tapi meg Hiei is befejezték a párosodást xDD) elindultunk a szállás felé....vagyis indultunk volna mert, hogy meglegyen a nap poénja elkezdett szakadni az eső, ami végül egy kocsmába sodort minket (ahol Hiei megvette az első sörét), aztán a többiek úgy döntöttek, hogy mégis el kéne jutni a szállásig valahogy, úgyhogy elindultunk, igaz eláztunk rendesen, de épségben odaértünk, hogy aztán megcsodáljuk a lövészárkot,amit Niki hagyott maga után a fel alá járkálással. xDD
A délután további részét ökörködéssel és röhögéssel töltöttük, meg közben elmentünk a Tescoba piát venni. Este taxival mentünk Ritáékhoz valami buli félét tartani, ami egyébként nagyon király volt, bár Goku már az elején kidőlt, amit Hajni(Saei) ki is használt, hogy kifesse a körmeit, a poén az volt, hogy úgy kellett rávezetni, hogy nézze már meg a kezét, mert amúgy fel sem tűnt volna neki a dolog. xDD
Az este jobbára iszogatással és beszélgetéssel telt(Jah azt el is felejtettem mondani, hogy a hely ahol voltunk egy ilyen kis alaksori szoba volt, ahol egyébként Rita anyukája szokott varrogatni, meg az ügyes-bajos dolgait végezni, de amúgy nagyon hangulatos volt, rengetek képet is készítettünk ott, talán később kiteszek majd ide párat, ha engedélyt kapok rá. :D). Nah szóval, éjfél körül mindenki bepunnyadt, úgyhogy elindultunk vissza a szállásra(közben szegény Saeit is terelgetnie kellett Tapinak, mert nagyon kész volt szegény), miután odaértünk, még dumáltunk egy keveset, meg aki akart elment zuhanyozni, aztán ledőltünk aludni. Maga az alvás már nem volt olyan egyszerű, mert Goku elkezdett izomból horkolni, ami miatt Hiei kis híján tett róla, hogy ne ébredjen fel többet, de ha nem ő, akkor én mentem volna ki belerúgni egyet, mert kb. olyan szinten horkolt, hogy 5 házzal arrébb se tudtak tőle aludni az emberek szerintem. xDD
Másnap a pécsi utazás volt terítéken, eredetileg úgy volt, hogy elmegyünk megnézni a cont, de mondanom se kell, hogy aztán nem az lett belőle, mindenesetre már a buszút miatt megérte az utazás, mert Hiei és Tapi hozták a formájukat, szóval, ha azt mondom, hogy fetrengtünk a röhögéstől egész úton, akkor még nagyon finoman fejeztem ki magam. xDD Pécsen a buszállomáson aztán szétváltunk, Hieiék elmentek kajálni meg kávézni, mi meg elindultunk az Expo center felé, előtt még azért felhívtam Hiei-t, aki közölte, hogy majd mennek utánunk és Goku mutatja nekik az utat( Deközben kiderült, hogy Gokunak lövése sincs, hogy hol az Expo center, úgyhogy a világ faxát is körbekerülték xDD). A csoport másik felét vagyis minket Kletta vezetett ki az úti célunkhoz, a conhoz, amiből végül nem sokat láttunk és be se tudtunk menni még az udvarra se jegy nélkül, értelmét meg nem láttuk annak, hogy elpazaroljunk rá 2ezer Ft-ot, úgy hogy elmentünk a Plázába, ahol bevártuk a többieket, aztán jött az ötlet, hogy menjünk biliárdozni, ha már ott vagyunk, úgy kb egy órát játszottunk, azután el is jöttünk és elindultunk vissza a buszállomásra(hát igen, kb. az egész nap ilyen céltalanul telt az estét kivéve, amire mindjárt kitérek :D)
A buszállomáson érzékeny búcsút vettünk Sevától és Gokutól és elindultunk vissza Kaposvárra, ahol aztán az előző naphoz hasonlóan alakult az esti program, bár lényegesen jobb volt és belefértünk egy taxiba. xDD
Mivel utolsó estevolt nem akartunk hogy ilyen hamar vége legyen, úgy hogy elmentünk a Tescoba pia utánpótlásért, aztán letáboroztunk egy parkban, ahol elfogyasztottuk a második üveg jégert, szegény Rita elég rosszul is volt utána, így utólag bánom is, hogy nem voltam valami segítőkész, de én is eléggé ittas voltam, meg valami azt súgta jobb, ha Hieire bízom ezt a nemes feladatot. :D
Ha jól emlékszem hajnali 5 körül kecmeregtünk vissza a szállásra, Hiei Ritát támogatva, Tapi meg a változatosság kedvéért Saeit terelgetve. xDD Nah aztán az alvás volt még egy vicces dolog, ugyanis Rita birtokba vette Hiei ágyát, elég egyértelmű szándékkal(ezt se kell félreérteni :D), de Hiei egy igazi úriember, szóval átköltözött a fotelágyra, ahol előzőleg Goku aludt, Tapi meg Saei megint egymás mellé kényszerültek, természetesen a földre. xDD
Mondanom sem kell, hogy nem vittük túlzásba az alvást, Niki telefonjára ébredtünk 10-kor,el is kezdtünk összepakolni, mert kora délután indulnunk kellett haza, kicsit később Nikivel elmentünk kaját meg innivalót venni az útra, végül dél körül elérkezett a hazaindulás ideje is, Hiei és Rita kísértek ki minket az állomásra, ahol elég hamar búcsút is kellett vennünk tőlük. T.T
Összességében nagyon jól érzetem magam(kb azóta is állandóan mehetnékem van itthonról és nagyon hiányzik mindenki, főleg a 3 istennőm :D meg Hiei hülye feje xDD) és remélem lesz még majd ilyen a nem túl távoli jövőben, Rita neked ez úton is köszönöm a vendéglátást és mindent!!! *FreeHug*
2010. augusztus 26., csütörtök
2010. június 6., vasárnap
Új bejegyzés... xDDD
Hello mindenki, nem csalás nem ámítás, a fenti frappáns címet adtam eme bejegyzésemnek, ugyanis semmi elfogadható cím nem jutott eszembe, amely megfelelően érzékeltetné a témát, amiről írni fogok. xDD
Ezer meg egy dolog történt velem, a legutóbbi bejegyzésem óta, gondolom sokakban fel is merül a kérdés, hogy miért nem írtam akkor, nos igazából nincs konkrét oka, de ha mindenképpen mondanom kell egyet, akkor az a lustaság, nem nagyon volt kedvem és motivációm, hogy vezessem a blogomat, de miután már többen szóvá tették, hogy itt lenne az ideje frissíteni, úgy döntöttem, hogy írok és persze az sem utolsó szempont, hogy ha van egy blogom, akkor azt illene megfelelően vezetni.:)
Nos, hol is kezdjem, az elmúlt 3 hónapom jobbára punnyadással telt, de azért cseppet sem volt unalmas, hála néhány embernek, akiket nemrég ismertem meg, bár hozzá kell tenni, hogy még nem találkoztam velük, de nyáron erre is sor kerül (Niki, Ritli, Seva ezek ti vagytok és love-ollak titeket, ha netán olvassátok ezt. :D).
Hát igen, ilyen az én formám, ha megismerek valakit és nagyon jóban leszek vele, akkor vagy azért nem találkozhatok vele, mert a világ végén lakik vagy mert egyszerűen kevés a szabad ideje és túl sok a barátja, mondhatni ez a két véglet. xDD, tegyük hozzá, hogy mostanában én is elég hanyag lettem, pedig a barátaimat nem szokásom hanyagolni. Azt hiszem ez azért van, mert nagyon rákaptam a wow nevű kocka betegségre, le kell szoknom róla, vagy inkább kevesebbet kell foglalkoznom vele, mert az emberi kapcsolataim látják a kárát és ez baj....
Ehh jó ez így leírva hülyeségnek tűnik, de ha belegondolok, hogy Február óta egy sort se írtam ide, nem olvastam senki blogját és a tehetséges írói vénával megáldott barátaim munkáit is erősen hanyagoltam, akkor nagyon is jogos a dolog. :S
Szóval elhanyagoltam pár embert és ezt mostanában jóvá is fogom tenni, kezdve Kawaii-val, akivel most már találkozok ha törik ha szakad, mert nagyon régen nem láttam, egyébként pedig muszáj lesz visszarázódni a normális kerékvágásba, mert nemsokára állásom is lesz és ott fittnek és jól szocializáltnak kell lennem. xDD
Tényleg, ha már a munkánál tartunk, nemrég letettem a szakmai vizsgámat is, szóval hivatalosan is vagyonőr lettem és ha végre sikerül minden papíromat kiváltanom, ami nem két fillér lesz és nem kis idő (hála ennek a bürokrata rendszernek, ami ebben az országban van). akkor végre el is helyezkedhetek majd. :)
Tudom, most mindenkiben felmerülhet a kérdés, hogy miért örülök én annak annyira, hogy dolgozni fogok, de higgyétek el, 1 év otthonlét után ti is örültök majd mindennek, ami kirángat a 4 fal közül. xDD
Nah nemsokára majd jön a folytatás, addig is jó olvasgatást. :D
Ezer meg egy dolog történt velem, a legutóbbi bejegyzésem óta, gondolom sokakban fel is merül a kérdés, hogy miért nem írtam akkor, nos igazából nincs konkrét oka, de ha mindenképpen mondanom kell egyet, akkor az a lustaság, nem nagyon volt kedvem és motivációm, hogy vezessem a blogomat, de miután már többen szóvá tették, hogy itt lenne az ideje frissíteni, úgy döntöttem, hogy írok és persze az sem utolsó szempont, hogy ha van egy blogom, akkor azt illene megfelelően vezetni.:)
Nos, hol is kezdjem, az elmúlt 3 hónapom jobbára punnyadással telt, de azért cseppet sem volt unalmas, hála néhány embernek, akiket nemrég ismertem meg, bár hozzá kell tenni, hogy még nem találkoztam velük, de nyáron erre is sor kerül (Niki, Ritli, Seva ezek ti vagytok és love-ollak titeket, ha netán olvassátok ezt. :D).
Hát igen, ilyen az én formám, ha megismerek valakit és nagyon jóban leszek vele, akkor vagy azért nem találkozhatok vele, mert a világ végén lakik vagy mert egyszerűen kevés a szabad ideje és túl sok a barátja, mondhatni ez a két véglet. xDD, tegyük hozzá, hogy mostanában én is elég hanyag lettem, pedig a barátaimat nem szokásom hanyagolni. Azt hiszem ez azért van, mert nagyon rákaptam a wow nevű kocka betegségre, le kell szoknom róla, vagy inkább kevesebbet kell foglalkoznom vele, mert az emberi kapcsolataim látják a kárát és ez baj....
Ehh jó ez így leírva hülyeségnek tűnik, de ha belegondolok, hogy Február óta egy sort se írtam ide, nem olvastam senki blogját és a tehetséges írói vénával megáldott barátaim munkáit is erősen hanyagoltam, akkor nagyon is jogos a dolog. :S
Szóval elhanyagoltam pár embert és ezt mostanában jóvá is fogom tenni, kezdve Kawaii-val, akivel most már találkozok ha törik ha szakad, mert nagyon régen nem láttam, egyébként pedig muszáj lesz visszarázódni a normális kerékvágásba, mert nemsokára állásom is lesz és ott fittnek és jól szocializáltnak kell lennem. xDD
Tényleg, ha már a munkánál tartunk, nemrég letettem a szakmai vizsgámat is, szóval hivatalosan is vagyonőr lettem és ha végre sikerül minden papíromat kiváltanom, ami nem két fillér lesz és nem kis idő (hála ennek a bürokrata rendszernek, ami ebben az országban van). akkor végre el is helyezkedhetek majd. :)
Tudom, most mindenkiben felmerülhet a kérdés, hogy miért örülök én annak annyira, hogy dolgozni fogok, de higgyétek el, 1 év otthonlét után ti is örültök majd mindennek, ami kirángat a 4 fal közül. xDD
Nah nemsokára majd jön a folytatás, addig is jó olvasgatást. :D
2010. január 19., kedd
Moonlight Meido-s rendezvény...
Hát hol is kezdjem, összességében jó volt és rám is fért, már nagyon rég nem voltam semmilyen forumtalin, szóval már hiányzott, jó volt újra látni a sok ismerős arcot és új arcokkal is összefutottam végre, pl. Rondarral és Dancsával, de sok más ember is volt még ott.
Azért nem volt éppen zökkenőmentes a nap, főképp mert sikerült reggel elaludnom és a betervezet 12 óra helyett fél 2-re értem a West End elé, szóval a rondar nem várt volna meg, akkor fújhattam a volna az egészet, mert fogalmam se volt, hogy hogyan kell onnan a Moonlight Meidohoz menni. Ettől eltekintve egész jó volt a dolog, sok emberrel beszélgettem és magamhoz képest meglepően aktív voltam, de ez nem zavart, főképp mert általában eléggé feszélyezve érzem magam nagy társaságban, de ebből most nem éreztem semmit és még vadidegenekkel is könnyedén szót értettem, ami engem is meglepett. Úgylátszik az NKW-s talik mellékhatása az, hogy az ember ha akar ha nem előbb utóbb megszabadul az antiszocságtól. xDD
Ami a rendezvény első felét illeti, arról nagyjából lekéstem, de így sem volt rossz. A vetőtőteremben voltunk, ahol ilyen kis asztalok voltak meg ilyen igencsak kényelmetlen zsákszerű ülőalkalmatosságok, amikre egynél többen kész életveszély volt leülni, de azért csak összehoztuk valahogy. :D
A teák viszont érdekesek voltak, Hieinek sikerült valami olyan tát rendelnie, aminek olyan szaga volt, mintha belefőztek volna egy halat, de ízre egész jó volt, legalábbis nekem ízlett, úgyhogy végül az egész teáját én ittam meg Aemyvel. aztán rendeltem magamnak egy almás fahéjas teát, ami viszont nagyon finom volt.
Háromnegyed 4 körül átmentünk egy másik helyiségbe, mert szabaddá kellett tenni a vetítő termet a nyílt rendezvényre érkezők számára, ami végül nagyon jó ötletnek bizonyult, mert annyi ember gyült össze, hogy az egész terem majdhogy nem talajtól plafonig tele volt emberekkel, úgyhogy kb 2-3 órán keresztül lehetetlen volt bejutni, szóval nem is próbálkoztunk vele, a csapattagok közül is csak azok mentek be, akiknek nagyon muszáj volt,
Aztán 7 és 8- között elkezdtek elpárologni az emberek és 8-kor én is leléptem Cart-ékkal.
u.i.: Állítom, hogy a Moonlight Meidonak fennállása óta nem volt még ekkora forgalma és bevétele egy nap alatt, mint most, úgyhogy kezet csókolhatnak az NKWT-nek. xDD
Azért nem volt éppen zökkenőmentes a nap, főképp mert sikerült reggel elaludnom és a betervezet 12 óra helyett fél 2-re értem a West End elé, szóval a rondar nem várt volna meg, akkor fújhattam a volna az egészet, mert fogalmam se volt, hogy hogyan kell onnan a Moonlight Meidohoz menni. Ettől eltekintve egész jó volt a dolog, sok emberrel beszélgettem és magamhoz képest meglepően aktív voltam, de ez nem zavart, főképp mert általában eléggé feszélyezve érzem magam nagy társaságban, de ebből most nem éreztem semmit és még vadidegenekkel is könnyedén szót értettem, ami engem is meglepett. Úgylátszik az NKW-s talik mellékhatása az, hogy az ember ha akar ha nem előbb utóbb megszabadul az antiszocságtól. xDD
Ami a rendezvény első felét illeti, arról nagyjából lekéstem, de így sem volt rossz. A vetőtőteremben voltunk, ahol ilyen kis asztalok voltak meg ilyen igencsak kényelmetlen zsákszerű ülőalkalmatosságok, amikre egynél többen kész életveszély volt leülni, de azért csak összehoztuk valahogy. :D
A teák viszont érdekesek voltak, Hieinek sikerült valami olyan tát rendelnie, aminek olyan szaga volt, mintha belefőztek volna egy halat, de ízre egész jó volt, legalábbis nekem ízlett, úgyhogy végül az egész teáját én ittam meg Aemyvel. aztán rendeltem magamnak egy almás fahéjas teát, ami viszont nagyon finom volt.
Háromnegyed 4 körül átmentünk egy másik helyiségbe, mert szabaddá kellett tenni a vetítő termet a nyílt rendezvényre érkezők számára, ami végül nagyon jó ötletnek bizonyult, mert annyi ember gyült össze, hogy az egész terem majdhogy nem talajtól plafonig tele volt emberekkel, úgyhogy kb 2-3 órán keresztül lehetetlen volt bejutni, szóval nem is próbálkoztunk vele, a csapattagok közül is csak azok mentek be, akiknek nagyon muszáj volt,
Aztán 7 és 8- között elkezdtek elpárologni az emberek és 8-kor én is leléptem Cart-ékkal.
u.i.: Állítom, hogy a Moonlight Meidonak fennállása óta nem volt még ekkora forgalma és bevétele egy nap alatt, mint most, úgyhogy kezet csókolhatnak az NKWT-nek. xDD
2010. január 17., vasárnap
Licia Troisi - ÉGVILÁG - Gyilkosok Szektája
"Egy lány, egy sors, egy átok."
Ez az idézet a szlogenje ennek a regénynek, amely kétség kívül az eddigi legzordabb és legdarkosabb hangulatú Fantasy, amit eddig olvastam/olvasok(még nem értem a végére, de gondoltam mindenképpen megéri egy bejegyzést szentelni neki.)
Az írójáról annyit érdemes tudni, hogy 1980-ban született Rómában, Asztrofizikából diplomázott és Csillagászatból doktorált, szóval voltaképpen értelmiségi hölgy és ez bizony tetten érhető a regényében is, de ennek ellenére mikor el kezdtem olvasni a könyvet, elég vegyes érzelmeim voltak, igazából nem tetszett, mert túlságosan is komor hangulata van, viszont miután jobban belemerültem rájöttem, hogy ez egy nagyon jó regény és végre egyszer egy nagyon rendhagyó és emberi karakter a főszereplője, akit egyszerű célok motiválnak, amik nem feltétlenül magasztosak és nem feltétlenül jók...
Semmilyen poént nem akarok lelőni annak, aki netán olvassa vagy tervezi olvasni, úgyhogy csak felületesen megyek bele a sztoriba. A dolog a következőképpen néz ki: Adott egy főszereplő, aki nem más, mint egy Dubhe nevű 16 éves lány, akiről annyit kell tudni, hogy kezdetben voltaképpen egy tolvaj vagyis inkább erre használja a tudományát (ami nem más, mint a "Gyilkolás Művészete" ahogy a könyvben nevezik) és különféle megbízók számára lop el tárgyakat, iratokat bárhonnan és bárkitől, hogy némi pénzhez jusson. Aztán egyszer csak egy olyan megbízás hullik az ölébe, ami rengeteg pénzt fizetne és egyáltalán nem ígérkezik nehéznek, csakhogy valaki megtámadja őt még az előtt, hogy elindulhatna elvégezni a feladatát.
A támadót könnyedén megöli, de csak azután, hogy egy olyan átok kerül a testébe, ami később erőszakossá és vérszomjassá teszi, persze erről ekkor még mit sem sejt és gyanútlanul elindul, hogy teljesítse a megbízást, ami teljesen simán is ment volna, hogy ha nem épp a célegyenesben fogja el a rosszullét, aminek az lesz a következménye, hogy rajtakapják és kis híján el is fogják, de végül sikerül elmenekülnie.
Nem sokkal később elvállal még egy megbízást, ami az átok miatt végül vérfürdővé válik, amiben Dubhe is súlyosan megsérül és később megtudja azt is, hogy miféle átokkal áll szemben és hogy milyen borzalmas dolgokat kell megtennie azért, hogy megszabadulhasson tőle, de nem árulok el többet, aki kíváncsi olvassa el, nem fogja megbánni, én se bántam meg. :D
A könyv cselekménye nagyjából két fő szálon fut, az egyik a jelen eseményeit követi, a másik pedig a a főszereplő múltjára koncentrál és bemutatja, hogy lett Dubhe az aki. Általában felváltva ugrál a sztori a múlt és a jelen között, úgyhogy érdemes figyelemmel kísérni a fejezet címeket és alcímeket, mert az ember könnyen elveszítheti a fonalat. Ezen kívül pedig megfigyelhető még egy érdekesség. A múlt eseményeit az író jelen időben meséli el, míg a jelen eseményeit mindig múlt időben, ami egyfajta érdekes ellentmondás a sztori felépítését tekintve, de mindenképp hasznos.
Egyébként ez egy folytatásos regény, aminek eddig csak az első része jelent meg kis hazánkban, de remélhetőleg a többi is meg fog előbb vagy utóbb. :)
Nah egyenlőre ennyi, majd még bővítem ezt a bejegyzést ha végre kiolvastam a könyvet...
Ez az idézet a szlogenje ennek a regénynek, amely kétség kívül az eddigi legzordabb és legdarkosabb hangulatú Fantasy, amit eddig olvastam/olvasok(még nem értem a végére, de gondoltam mindenképpen megéri egy bejegyzést szentelni neki.)
Az írójáról annyit érdemes tudni, hogy 1980-ban született Rómában, Asztrofizikából diplomázott és Csillagászatból doktorált, szóval voltaképpen értelmiségi hölgy és ez bizony tetten érhető a regényében is, de ennek ellenére mikor el kezdtem olvasni a könyvet, elég vegyes érzelmeim voltak, igazából nem tetszett, mert túlságosan is komor hangulata van, viszont miután jobban belemerültem rájöttem, hogy ez egy nagyon jó regény és végre egyszer egy nagyon rendhagyó és emberi karakter a főszereplője, akit egyszerű célok motiválnak, amik nem feltétlenül magasztosak és nem feltétlenül jók...
Semmilyen poént nem akarok lelőni annak, aki netán olvassa vagy tervezi olvasni, úgyhogy csak felületesen megyek bele a sztoriba. A dolog a következőképpen néz ki: Adott egy főszereplő, aki nem más, mint egy Dubhe nevű 16 éves lány, akiről annyit kell tudni, hogy kezdetben voltaképpen egy tolvaj vagyis inkább erre használja a tudományát (ami nem más, mint a "Gyilkolás Művészete" ahogy a könyvben nevezik) és különféle megbízók számára lop el tárgyakat, iratokat bárhonnan és bárkitől, hogy némi pénzhez jusson. Aztán egyszer csak egy olyan megbízás hullik az ölébe, ami rengeteg pénzt fizetne és egyáltalán nem ígérkezik nehéznek, csakhogy valaki megtámadja őt még az előtt, hogy elindulhatna elvégezni a feladatát.
A támadót könnyedén megöli, de csak azután, hogy egy olyan átok kerül a testébe, ami később erőszakossá és vérszomjassá teszi, persze erről ekkor még mit sem sejt és gyanútlanul elindul, hogy teljesítse a megbízást, ami teljesen simán is ment volna, hogy ha nem épp a célegyenesben fogja el a rosszullét, aminek az lesz a következménye, hogy rajtakapják és kis híján el is fogják, de végül sikerül elmenekülnie.
Nem sokkal később elvállal még egy megbízást, ami az átok miatt végül vérfürdővé válik, amiben Dubhe is súlyosan megsérül és később megtudja azt is, hogy miféle átokkal áll szemben és hogy milyen borzalmas dolgokat kell megtennie azért, hogy megszabadulhasson tőle, de nem árulok el többet, aki kíváncsi olvassa el, nem fogja megbánni, én se bántam meg. :D
A könyv cselekménye nagyjából két fő szálon fut, az egyik a jelen eseményeit követi, a másik pedig a a főszereplő múltjára koncentrál és bemutatja, hogy lett Dubhe az aki. Általában felváltva ugrál a sztori a múlt és a jelen között, úgyhogy érdemes figyelemmel kísérni a fejezet címeket és alcímeket, mert az ember könnyen elveszítheti a fonalat. Ezen kívül pedig megfigyelhető még egy érdekesség. A múlt eseményeit az író jelen időben meséli el, míg a jelen eseményeit mindig múlt időben, ami egyfajta érdekes ellentmondás a sztori felépítését tekintve, de mindenképp hasznos.
Egyébként ez egy folytatásos regény, aminek eddig csak az első része jelent meg kis hazánkban, de remélhetőleg a többi is meg fog előbb vagy utóbb. :)
Nah egyenlőre ennyi, majd még bővítem ezt a bejegyzést ha végre kiolvastam a könyvet...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)